Akiért a harang szól - sokat emlegetett sor ez. Legtöbben Hemingway híres regényének címéből ismerik, de legalább ugyanennyien tudják, hogy eredetileg John Donne angol költő 1624-ben írt elmélkedéseiből való. A költő betegen írta, úgymond halálára készülve. Így szól a híres mondat: „Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja. Ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz  kevesebb; éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy a barátaid házát, vagy a birtokodat. Minden halállal én leszek kevesebb, hiszen egy vagyok az emberiséggel. Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól." De van itt valami, amit a sokat idézett sorok elől el szoktunk hagyni. Egy korábbi kérdés. Miért szól az a harang? A költő betegágyán harangszót hallott beszűrődni az ablakon, s úgy vélte, temetési beszédre szólít a harangozás, mint amikor mi is harangszó mellett csendben kivonulunk egy sírhoz, hogy még búcsúzván meghallgassuk a feltámadás igéit. S aztán, sejteti a költő, ekkor értjük meg, hogy a feltámadás igéi nem búcsúszavak - inkább a nagy készület szavai, az új élet első szavai! Mert az életünk egy-egy lap, egy fejezet egy  könyvből, ahonnan nem tépi ki a halál, hanem Isten átfordítja azt a lapot egy másik oldalra, ahol jobb nyelvre, s ott jobb fordításban áll az életünk. Nem vész el tehát, mert minden Isten kezében van.

Ezt a képet vagy hasonlatot még mi is jól értjük, pedig már a digitális korban élünk. Nem vész el az életünk - a feltámadással egy jobb életre várunk. Isten átfordítja a lapot, átfordítja az életünket, vagy másképp szólva átülteti azt. (Így is szoktuk nevezni a fordítást: átültetés, vagy még inkább átvitel.) De nem ez a lényeg, hanem az, hogy Isten műve lesz az is, ahogy ez a mostani életünk is Isten teremtése. S abból a jobb világból hangzik ide a vigasztalás igéiben az ígéret és a bizonyosság. A búcsúszavak tehát a készülődés szavai. A költő egykor halálos betegen írta elmélkedéseit és imádságait, s tűnődött, vajon miért és kiért szól a harang. Mondhatni, a halálára készült. De szavaiból kiderül, megértette, valójában  egy másik életre készül, a jobbra fordíttatás reményében. Ezért szól a harang! S hogy kiért szól? Mindenkiért, aki ezzel a reménnyel olvassa már most is a saját életét, és ezzel a bizalommal teszi le azt Istene kezébe.