Áhítat, 2024. szeptember 17.

Mt 22,1-14
Veres Sándor főgondnok

 

Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: 

Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. 

Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. 

Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! 

De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. 

A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. 

A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. 

Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 

Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! 

A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. 

Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, 

és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. 

Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 

Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

 

Csatolt állományok