Gyógyít-e a beszéd? Régóta töprengek ezen, ámbár tudom, hogy gyógyíthat és sebezhet is, sőt Jézus szava szerint ölhet is és eleveníthet is. Ezért pontosabban kell fogalmaznom: gyógyíthat-e a közvetített beszéd? Az is, amely mai szóhasználattal élve a médián keresztül érkezik hozzánk, de még inkább az, amely a 21. századra teljes körűen a vizualitás foglya lett. A kifejezést a 20. század egyik legeredetibb francia gondolkodójától, Jaques Ellul-től kölcsönöztem, aki már 30 évvel ezelőtt figyelmeztetett arra, hogy korunkat leginkább a beszéd rabul ejtése, kiüresítése és megalázása fogja jellemezni. Most, hogy Európa még nem tért magához abból a sokkból, ahogy Párizsban a terrorizmus rárontott a szabad beszéd vadhajtására, a blaszfémizmusra, és nyilvánvalóvá tette, hogy semmiféle méltóságot és tisztességet nem védelmezett vagy torolt meg a szörnyű gyilkosságokkal, hanem csupán ürügyet talált a gyalázkodás önkényes és elfogadhatatlan megbosszulására - most tehát a megrendültség és riadalom közepette újra meg újra fel kell tennünk a kérdést: gyógyíthat-e a beszéd? Mert azt már látjuk, hogy így nem igaz a mondás, miszerint kutyaharapást szőrével kell gyógyítani, vagyis gyűlöletet gyűlölettel, aljasságot alávalósággal, hisztériát iszonyattal. Gyógyít-e tehát a beszéd? Még így is, hogy foglya ostoba karikatúráknak és terror-lelkületnek? A régi görögök azt mondták: a rabszolga beszélő szerszám. Kérdezzük csak, nem váltak-e szavaink a rossz rabszolgáivá - s éppen a szabadság nevében? Vagy legalábbis nem lett-e a nyelvünk, a beszédünk a rossz zsákmányává? Jakab apostol azt mondja, az a tökéletes ember, aki beszédében nem vétkezik. Aki képes a nyelvét megzabolázni, az egész emberi valóján is uralkodni tud. Mert bár a nyelv kicsiny tag, nagy dolgokkal hányja magát. De, másrészt, adhat-e a forrás egyszerre édeset és keserűt? Ezzel áldjuk Istent, és ezzel átkozzuk az embereket, akik Isten hasonlatosságára teremtettek. Nem kellene ezeknek így lenniük - mondja az apostol. Akkor inkább hallgassunk? Amint a próféta mondja? - : az okos most hallgat, mert az idők gonoszok. Azt hiszem, mégis beszélnünk kell. Előbb talán nem is arra igyekezve, hogy szót értsünk, hanem hogy szót találjunk, szót szabadítsunk: gyógyító szót. Szót kell találnunk, a háború nyelve helyett az élet beszédét. Ez pedig éppen ott kezdődik, hogy újra és újra kimondjuk a helyes feleletet kérdésünkre, gyógyíthat-e a beszéd? Igen, gyógyít a beszéd, ha valóban szabad. Vagyis ha szabad az, aki szól, mert szabaddá lett a teremtő Ige által, aki testté lett, és közöttünk lakozott.