A szimbólumaitól megfosztott ember

Néhány napja Egyesült Államok Legfőbb Bírósága elutasította az Amerikai Humanista Társaság keresetét - mely nyomán öt évvel ezelőtt alacsonyabb szintű bírósági eljárások indultak. A kereset szerint a Maryland Állambeli Bladensburgban épített kereszt alakú, monumentális megbékélés emlékművet el kellett volna távolítani. Az emlékhelyet az első világháborúban az európai fronton elesett 49 helybeli amerikai katonának állították, még 1923-ban. Az amerikai alkotmány határozottan kimondja az állam és az egyház szétválasztását, ezért a közterületen álló kereszt, mint alkotmánysértő építmény eltávolítandó - szólt a kereset.

Most a Legfelsőbb Bíróság elutasította ezt, és megsemmisítette a korábbi végzéseket, arra hivatkozva, hogy bár a kereszt kétségtelenül keresztyén jel, tehát vallási jelkép, ám az emlékmű, amely az amerikai háborús áldozatoknak állít emléket, nem kizárólagosan vallási fogantatású, még akkor sem, ha ebben a sajátos formában fejezi ki a közösség tiszteletét a hősök iránt. Tehát marad a kereszt.

Néhány egyszerű megjegyzést érdemes ehhez az esethez hozzáfűzni. Egyrészt van abban valami mélységes történelmi titok, hogy ezt az úgynevezett békekeresztet - merthogy az a kereszt ott, Maryland államban a béke szimbóluma, hiszen annak nevezték el egykor -, most azzal kell megvédeni a ledöntéstől, hogy a háborúban elesett katonák hősiességére és áldozathozatalára emlékeztet. Furcsa paradoxon, hogy a megbékélés és engesztelődés szimbólumát éppenséggel a háborúra hivatkozva kell megvédeni. S ha már a békekereszt eltávolításáért küzdő politikai társaságnak Humanista Társaság a neve, elgondolkodtató igyekezete ez a homo pugnatornak, a háborúskodó embernek. Így mondja ezt a Példabeszédek könyve: sok nyomorúságot szerez a hazugságlehelő hamis tanú, és aki háborúságokat szerez az atyafiak között. (Péld. 6,19) Például, Erdélyben, az Úz-völgyében is.

A másik megjegyzésem nem ennyire filozofikus, de annál szorongatóbb. Tudom, elvileg a csupasz köztér amerikai eszméjének egyik esetéről van itt szó. A «csupasz köztér» kifejezés azt jelentené, hogy a vallásnak a privát szférához kell tartoznia, ahol - ti. a magánszférában –, ki-ki szabadon és korlátlanul gyakorolhatja bármilyen vallási meggyőződését, de ami a közösség számára adókból és közpénzekből fenntartott köztereket illeti, ott nincs helye semmiféle vallási szimbolikának. Vagyis, ha a harangszó zavarja a környéken élőket, be kell tiltani a harangozást, a köztemetőkből el kell távolítani a fejfákat; a közoktatásból ki kell tiltani a vallásoktatást, és ha egy emlékműnek vagy szobornak vallási szimbolikája, üzenete van, akkor azt el kell tüntetni, nehogy sértse vagy sérthesse mások érzékenységét. Ne bántson az senkit, se így, se úgy! Ennek érdekében a legegyszerűbb megoldás az, ha minden jelképet eltávolítanak, még azt is, ami éppenséggel nem vallási, hiszen könnyen azzá lehet, mert bárminek tulajdonítható vallási tartalom, ehhez nem kell túl sok képzelőerő; így például, a Heineken ötágú vörös csillaga is értelmezhető ekként, miért is ne; ha lúd, legyen kövér. Egyszóval, a csupasz, vagyis minden szimbólumtól megfosztott köztér biztosítja a leginkább az illedelmes társadalom megvalósítását. Csak a szimbólumaitól megfosztott ember lehet boldog.

Nyilván ehhez a ragyogó jövőhöz számtalan sérelmen keresztül vezet az út, de sebaj, a jövő látnokaihoz, akik tévedhetetlenül tudják az odavezető utat, majd csak csatlakozni fognak azok is, akik most még sötétben tévelyegnek. A múltat végképp eltörölni - ez nem refrén, hanem program.

Aztán eszembe jutott, hogy az első századokban a keresztyének nem annyira a római kivégzőeszközzel, a kereszttel, hanem a hallal szimbolizálták hitüket, ugyanis az ichtüsz görög szó halat jelent, a szóba pedig bele lehet foglalni Jézus Krisztus nevét. A magyar reformátusok templomain pedig csillag van. Akkor most mi legyen? Tiltsuk be a halat és csillagot?

Bölcsen döntött a Legfelsőbb Bíróság. A kereszt marad, és hirdeti Isten döntését, hogy megbékélt velünk; Krisztusban életet és feltámadást szerzett. Jó lenne megbékélni Istennel és az életet választani.