Misszió

Dr. Szabó István püspök gondolatai elhangzottak a Kossuth Rádióban 2010. január 3-án

Misszió

Egyházunk a most kezdődő, 2010. esztendőt a világmisszió évének hirdeti meg. 100 esztendeje a skóciai Edinburghban nagy konferenciát szerveztek – hosszú évszázadok után az elsőt –, melyen különböző keresztyén felekezetek - melyek addig inkább hadakoztak egymással - itt küldetésükről tárgyaltak, és sok-sok – utólag már tudjuk – naiv reményt és programot fogalmaztak meg. Azért mondjuk, hogy naiv programok voltak ezek, mert a 20. században, s éppen a keresztyén világ kellős közepén két világháború tört ki, forradalmak, népirtások, összeomlások következtek, országok és birodalmak tűntek el, újak emelkedtek fel, s rántották a világot iszonyatba. A keresztyénség ma, sokszor zavartan kérdezgeti: hogyan élhetjük meg küldetésünket ennyi történelmi teherrel? Mégis, az évforduló sok mindenre emlékeztet. Noha a keresztyénség a 20. században sokszor adott rossz feleletet a politikai hatalomhoz kérdésében, alapvető küldetése mégis érvényes. Nem egy múlandó eszmének, vagy rögeszmének, nem is a korszellemnek, hanem Jézus Krisztusnak gyűjtünk tanítványokat. Aztán, a 20. század számos evidenciát semmisített, és szinte végérvényesen szétfoszlatta az összes utópiát. A ma embere tartózkodó, gyanakvó, vagy éppen cinikus. Ám a megváltás nagy műve érvényes, Isten szeretete az egyetlen múlhatatlan és áldó erő. Az isteni világ az - amely Goethe szavával - egybeabroncsozza a világot.

Világmisszió. Még ha a fenti válaszokat tudjuk is, a szó – világmisszió -, nekünk, magyaroknak elérhetetlenül nagynak tűnik. Mi kis nép vagyunk, nehezen mozdulunk, kevés az emberünk és az erőnk. Ám a gondolatban mozdulás van, és megalapozott reményt tükröz. Ráadásul, ideje is van már. 2010 önmagában nem különleges szám. Egy esztendő a többi sorában, s talán nem hoz semmi nagyszerű újat, világfordítót, korszakváltoztatót. Ám a küldetés betöltésének most is ideje van, s nemcsak azért, mert a szorongó világ áldó erőkre vágyakozik, hanem mert akiket Isten küld a szeretet jó hírével, azoknak utat is készít, alkalmat is teremt, ajtót is nyit és erőt is ad, hogy hűségesek legyenek. Az évforduló lehet puszta szám, üres keret, de ha Isten adja az időt, akkor az áldások esztendejévé lehet. Áldott új esztendőt!

Kossuth Rádió, 2010. január 3.