Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.
Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják.
Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.
Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant. Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek.
Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át.
Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor a kémeket békességgel befogadta.

Zsid 11,23-31

A Zsidó levél 11. fejezetében a hit hőseit próbálja megmutatni a Szentírás, és ezek között is kiemelkedik a zsidóság számára Mózes, akinek az életéből olyan fontos mozzanatot emel ki a Zsidó levél, ahol tetten érhető a hit. Egyrészt az elfogadása a születése kapcsán, és aztán a születése után, mikor az egyiptomiak keresték a zsidók gyermekeit. Három hónapig rejtegették, hogy aztán vízre tegyék a Mózes-kosárban. Már ez a momentum is a hitet mutatja. Aztán hit által nem vállalta a fáraóval való közösséget, hanem népével való közösséget. A fáraó udvarában felnövekedvén gazdagságban, de ő a nagyobb gazdagságra nézett. A Zsidó levél szerzője úgy fogalmaz, hogy Krisztus gyalázatát nagyobb gazdagságnak tartotta, mint Egyiptom kincseit. Aztán a harmadik momentum, hogy a menekülése Egyiptomból nem félelemből adódott, hanem azért, hogy felkészüljön a nagyobb szolgálatra, kivezetni Isten népét a fogságból, és a páska szerzés, amit évente kellett ünnepelni a zsidóságnak, megint csak hit által történik, és hit által történik a Vörös-tengeri átkelés, amelyben az egyiptomiak elvesztek. Mindegyik mozzanat meghatározó eleme a zsidóság önértelmezésének, Mózes szerepe értelmezésének, és ugyanígy kerül a mózesi történetek után a kronológiai sorrendet megtartva két epizód a honfoglalásból, amely a hit bátorságára tekint: Jerikó kőfalainak leomlása, ahol körbejártak, megfújták a kürtöket, és leomlottak a falak, majd Ráhábnak, aki ugyan nem izraelita, de az izraeliták befogadásával és a kémek befogadásával, gyakorlatilag elismeri Isten fennhatóságát. Később, a 12. fejezetben zárja le ezt az egész sorozatot a hit hőseiről a Zsidó levél szerzője, mikor azt mondja, ”mi, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül”, mert szinte megszámlálhatatlan mindaz, amit a Szentírás számunkra előhoz, és a hit bizonyítására megerősít. A 12. fejezetben sport képeket is használ, akkor itt az olimpia végén megemlékezhetünk erről is. A 12. fejezetben jön elő, hogy ha a bizonyságoknak ilyen fellege vesz körül, akkor nézzünk a hit fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra, és fussuk meg a pályánkat. A sok-sok bizonyságtétel, amely mind hitből fakad, és a hit jelenlétét bizonyítja, az mintegy bátorításul van a ma küzdőknek, a ma pályán levőknek, mint ha a lelátókról a buzdítás folyna azért, hogy akik ma küzdik meg a maguk harcait az életben, azok ugyanígy hitből építkezzenek és vállalják az Isten népével való közösséget. Úgy gondolom, hogy aki látta a versenyeket, és tudja, mit jelent a buzdítás vagy a hazai zászló megjelenítése a sportolóknak, mindenki tudja mit jelent, aki ilyen teljesítményt véghezvitt, az erőt ad, és megsokszorozza az erőket akkor, amikor a megpróbáltatás ideje eljön, úgyhogy a Zsidó levél szerzője is azért sorolja fel, és azért beszél mindig a hit különböző hőseiről az ószövetségben, mert ezek mind-mind arra valók, hogy az újszövetség népe is megállja a helyét a maga küzdelmeiben. Bátorítson ez bennünket, és tartson meg minket is a küzdőtéren a szabályszerű küzdelemben, hogy győzelemre jussunk Krisztus nyomán.