Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.
Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.
Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.
Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével.
Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.
Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.
Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell.
Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem és hogyan élek, mindent elmond nektek Tükhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket.
Békesség a testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól!
A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.

Ef 6,11-24

Pál a maga fogságában jól megfigyelhette az őrének a felszerelését, a fegyverzetét. Ez köszön vissza ebben a záró szakaszban is, hiszen egy katona volt odarendelve az őrzésére, és ő végigvizsgálva a katona öltözetét, fegyverzetét, átfordítja ezt a lelki küzdelem oldalára. Jellemző az is, hogy két dolgot is jelöl, ami az ókori embernek a minden napos nemcsak az életében, a hétköznapi életében, hanem a hitéletében is jellemző módon meghatározó és jelenvaló volt. Az egyik, hogy szüntelen küzdelem, harc az élet, és a hitélet is, a másik pedig hogy miközben persze ezeket a harcokat többnyire emberekkel vívjuk, a mögé is lát Pál, és az ókori ember különösen is fogékony volt erre, hogy szellemi tusakodást, szellemi küzdelmet is gondolt, ezért van ez a felsorolás, és ezért vezeti be azzal, hogy „nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Ez nyilvánvalóan szellemi harctér és szellemi küzdelem, amelyről az apostol beszél. Ha viszont küzdelem és harctér, akkor nyilván ezért jut eszébe a katona öltözete, akkor ott fegyverekre van szükség. A felszerelés meghatározza a katona képességeit. És nem akarom itten nagyon részletesen a dolgot kifejteni, úgy gondolom azonban, hogy az mindenképpen beszédes, hogy mint minden római katonának, a lelki harctéren állónak is szüksége van védekező és támadó fegyverekre egyaránt. Egyrészt azért, mert – úgy gondolom – aki hitben csak néhány lépést is járt, vagy próbált járni, az felfigyelt arra, hogy minél komolyabban próbálja ezeket az utakat megjárni, annál inkább ki lesz téve olyan támadásoknak és olyan méltatlanságoknak, amelyek arról szólnak, hogy ezek ellen védekezni kell. „Vegyétek fel az Istennek minden fegyverét, hogy ellen állhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába”. Ezek azok a dolgok, amiről lepattan a hamisság, ezek azok a dolgok, amelyek összefogják a lelki öltözetet, és a szabad mozgásban segítik a katonát. Derékszíj és a védő fegyverzet az erre való. Egy mozgásban levő katona sokkal többet ér, mint egy mozgásában megbénított és legyökerezett vagy védekezésre kényszerített katona. Az evangélium hirdetésének a feladata azt jelenti, hogy viszem tovább és adom tovább a rám bízottakanak. Ha úgy tetszik, és a képet egy kicsit kiszélesítjük, akkor az is a katona harctéri készültségéhez tartozik, hogy tud toborozni, és tud elérni másokat is, akik nem járnak a küzdelemben. Vegyétek fel mindehhez „a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok”. Dárda és pajzs volt az ókori legfélelmetesebb gyalogsági fegyverzetek egyike. Dárda és nyíl, amelyet meg is gyújtottak, gyúlékony anyagba bemártva, amivel még több veszélyt tudtak előidézni. Itt egy olyan pajzsról beszél az apostol, amely nem a könnyű kerek kis pajzs volt, hanem a nagy, nehéz, egész emberalakot elrejteni képes több rétegből összeállított nehéz pajzs, amellyel a legkomolyabb ilyen veszélyes támadásokat is el lehetett hárítani. Legyen rajtatok az idvesség sisakja, és használjátok a Lélek kardját, amely Isten beszéde. A modern idők egyik tapasztalata, hogy nem lehet úgy lelki-szellemi hadműveleteket végezni, se védekezni, se támadni, hogy az ember a legfontosabb hadieszközről, a Szentírásról és az Isten igéjéről mond le. Némely egyháznak a tevékenységénél ezt lehet látni. Mindenről szó van szociológiától a pszichológiáig, szervezéstudománytól kiscsoportos szociológus megoldásokig, csak az igét szeretik elfelejteni, és csodálkozunk, hogy nem sokra mennek vele. A választ itt megtalálhatjuk. De én úgy gondolom, a felszerelés, a védekezés és a támadó fegyverek említése mellett a hangsúly mégis azon van, amit itt a vége felé hallunk ennek a listának. Azt mondja: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért”, és magát is hozzá sorolja „én érettem is, hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor, hogy bátorsággal ismertessem meg az evangélium titkát”. Két dolog is fontos: az imádság, mint az összes eddig hangzott védekező vagy támadó fegyvernek a koronája, és az erőssége, többször is említi a fontosságát, és többször is említést tesz úgy az imádságról, hogy magunkért még csak imádkozunk, hanem a többiekért, minden szentekért, és közben az apostolért is, mert hogy tényleg nehéz helyzetben van. De nem a helyzetét, a bilincseit kéri megoldani, hanem, hogy legyen bátorsága a bilincsek között megszólalni, és igaz szót szóljon az Isten igéjéről. Maradjon meg a láncok között is a bátorsága, képviselni mindazt, amiért az Úristen odajuttatta, ahova juttatta. Úgy gondolom, hogy ezek is megfontolásra érdemes szavak.
A befejező áldáskívánásoknál megtudunk valamit arról, hogy a levél hogyan és miképp használtatott, ugyan Efézusnak van címezve, de sejtjük a leírásból, Tikhikus, aki atyafiként viszi a levelet, valószínűleg körbejárta a gyülekezeteket, és ilyen értelemben körlevélről van szó. Csak a fiatalabbak kedvéért mondom, Baranyában is láttam olyan körlevelet az 1800-as évekből, hogy nem postán küldték ki, hanem odaadták az első lelkésznek, aki a legközelebb élt az esperesi helyhez, és át kellett venni aláírással, és továbbadta, és így ment kézről-kézre, és végül visszaért az esperesi hivatalba. Ez volt aztán a hosszú posta. De mindenki ott volt a körlevél nyugtázásánál. Mi nem nyugtázunk a gépeknél, aztán kiderül, hogy el se olvastam. Lehet, hogy az idő megnyúlásával a hatékonyság előbb volt, mint nálunk a gyorsaság idején. És az is beszédes ebből a záró áldásmondó részből még, hogy leírja a hírvivő, Tikhikuson keresztül, hogy az ő állapotáról, személyes dolgairól nem olvasunk sokat a levélben, nyilván tudjuk, hogy fogságban született levél, majd elmondja a hírvivő. Ahogy mi szoktunk egymásról érdeklődni, hogy mi van vele, van-e hír róla, azt elmondta a levelet vivő, úgyhogy ezek se maradtak ki, és nem kellett ezeket a pergamenre bízni. Úgy gondolom, hogy szép jelét adja az apostol ebben a szakaszban is, hogy bizony fel kell öltözni ezekkel a fegyverekkel. Én nem kívánom, hogy mindig harcoljunk, az egyházban pláne nem, mégis lelki téren nagyon sokféle harcot kell megvívni, nagy szükség van ezekre a fegyverzetekre.