Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.
Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt.

Lk 9, 23-24.

Jézus látása és a megfogalmazása nyilvánvalóan más, mint a mi látásunk, a mi megfogalmazásunk. Kicsit úgy, ahogy másutt olvassuk az igében: az én gondolataim nem a ti gondolataitok, mert hogy a természetes ember, a természetes ego szereti lerázni az éppen adott kereszteket. Tessék ilyenekre gondolni, amit általában keresztnek szoktunk a saját életünkben vélni, egy betegség, egy családi konfliktus, egy munkahelyi konfliktus, a saját életünk napi terhe, és úgy vélem, hogy az egy természetes reakció, hogy az ember, ameddig a saját énjéhez van a legközelebb, addig ezeket próbálja hárítani. Püspök úr sokszor elmondta ebben a körben, a híres véleményt a vasárnapi prédikáció után: ego. Ego, mondta a lánya. Pont erről az egóról van szó itt is. Amíg ezt az egót nem tudjuk feloldani az Isten kegyelmében, és nem tudunk tőle megszabadulni, addig az egónk rugódozik mindenféle vállalás, mindenféle tanítványi kereszthordozás ellen. A dolog az énekben is előjön, úgy tudom elképzelni, nem véletlenül hasonlítja az Isten iránti elköteleződésünket szerelemhez a mostan énekelt ének szövege /436/, mert nincs ez másképp az emberek közötti kapcsolatokban sem, talán éppen arra való a szerelem, hogy elfelejtsük magunkat, és feloldódjunk a másikban. Fontosabbá lesz a másik, és ha fontosabbá lesz a másik életének a kiteljesedése, és ezért mindent megteszek, akkor várhatom el talán, hogy vissza is kapok valamit. Aki adni tud, az fog kapni is, és az emberek közötti legfontosabb emberi kapcsolatban, a szerelemben így van, akkor mennyivel fontosabb az Isten iránti hűségben, szeretetben, elköteleződésben. Jézus jól látja, hogy neki keresztet kell hordozni, és a tanítványok sem bújhatnak ki ez alól a feladat alól. De megérti azt is, hogy mi egók vagyunk. Hogy mindenki egy külön világ, és mindenki megpróbálja a maga életét berendezni erre, hogy hogy tudja vagy nem tudja elhordozni ezeket a kereszteket. Gondolom, ezért van ez a bölcs kiterjesztés ebben a jézusi mondatban, hogy vegye fel a keresztjét minden nap. Vagyis van oly idő, mikor le is lehet tenni a keresztet, tréfásan a gyerekeimnek szoktam mondani egy fáradt nap után, látom, ők is fáradtak, hogy bölcs az Úristen, hogy éjszakát is teremtett, mert az pontosan adott idő, hogy letegyünk dolgokat a nappal világából, letegyük a keresztjeinket is, aztán majd a következő nap, az új nap indulásával újra neki kell feszülni , és nem kikerülni kell, hanem vállalni kell a magunk keresztjét, a másik keresztjében való osztozást, hogy betöltsük Krisztus törvényét, hogy valódi közösséget tudjunk alkotni, és méltók legyünk a gyülekezet névre Krisztus nyomában. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt. Aki pedig elveszti az ő életét énérettem, az megtalálja azt. Ebben a kereszthordozás terhe, nehézsége mellett ígéret is van, Jézus ezzel is bátorítja a tanítványait, hogy az Ő világában az az értékrend működik, amely sokkal gazdagabban meg tud áldani, és fel tud használni, ha tudunk elengedni, ha tudunk az Isten ügyében valóban fáklyaként égni, és ellobbanni, majd neki lesz hatalma, ereje, gazdagsága arra, hogy a következő nap is tudjon égetni, és a következő nap is legyen táplálója annak a mennyei tűznek, amit a szívünkbe-lelkünkbe adott. Én úgy gondolom, hogy ezek nagyon-nagyon fontos jézusi szavak az evangéliumon belül is, és nem rejti véka alá az Úr Jézus azt, hogy ahhoz, hogy ezt minden nap el tudjuk végezni, minden nap újra és újra egy kicsit le kell mondani az egónkról, és hagyni kell, hogy Ő pedig növekedjék, átvegye azt a szerepet az egóban, amely bátorít, biztat bennünket arra, hogy ne féljünk magunkat elveszíteni. Mindig csodálkoztam olyan embereken, akik úgy álltak egy-egy munkához, hogy látszott a hozzáállásukon, hogy nagyon nem akar részt venni benne. Fél a kosztól, fél attól, hogy maga is bemocskolódik, fél attól, hogy micsoda terheket jelent egy-egy munka elvégzése. De aki már csinált egy-egy akár fizikai, akár szellemi munkát, ahol el kell merülni ezekben a terhekben, az tudja, hogy igazán nem lehet bizonyos dolgokat a munka világában sem másként csinálni, mint teljes szívvel, lélekkel, erővel, a bekoszolódás veszélyével is odateszem magam, ahogy mondani szoktuk. Aztán majd lesz idő, hogy kimosakodjak, lesz idő arra is, hogy előtte bemosakodjak, lesz idő arra is, hogy Isten kegyelméből letegyem, majd másnap újra felvegyem ezeket a kereszteket. Tartson meg bennünket az Úristen ebben a bölcsességben, Krisztus nyomában az ilyen látásban és abban a lelkületben, amely nem fél, hanem vállalja, mert tudja, hogy neki is rész van abban, hogy Isten országa itt és most közöttünk is működjön.