Ennek a mai igeszakasznak a mennyei Jeruzsálem leírása is a része, és nem olvastam, de talán sokat mondó, hogy ennek a városnak minden égtáj felé van három kapuja, hogy a hossza, szélessége a városnak az egy négyzetet idéz elénk, amely 12 ezer futamatnyi hosszú, és ehhez képest sokkal alacsonyabb, 144 sing magas a fala a városnak. Úgy gondolom, hogy a Jelenések Könyvét szokták mondani, és nagy igazság is van benne, talán egy költő ezt sokkal jobban tudja magyarázni, kibontani a képek értelmét. Nagyon szerettem Gy. Szabó Béla Jelenések Könyve illusztráció-sorozatát, mert úgy gondolom, fekte-fehérben mégis ilyen mélységben visszaadni a különböző fejezeteknek a mondanivalóját, az egy komoly művészeti teljesítmény. Bocsássátok meg, hogy én nem számítom magam költőnek, nem is próbálkoztam vers-faragással, mert csak rímfaragó lennék. De ez a kép a mennyei Jeruzsálemről mégis sokat mondó. Sokat mondó a hatalmassága a városnak, ez a 12 ezer singnyi hosszúság a legszerényebb becslések szerint is, ha a kisebb területet vesszük, akkor egy spanyolországi terület, ha a nagyobbat, akkor talán két spanyolországnyi terület, úgyhogy ez egy komoly méretű város. Ha a144 ezerre gondolunk, amely a 12x12.000 eredményszáma, és szinte a megszámlálhatatlan sokaságot jelképezi, akkor sejtjük, miért van szükség ekkora városra, és miért az ókor felfogásának az egyik tökéletes alakzatát hozza, a négyzetet, a város alapterületére, és talán az is sokat mondó, hogy ehhez képest a kőfal miért olyan alacsony. Benne maga az Isten dicsősége adja a világosságot, nem lesz éjszaka, ahogy hallottuk a felolvasott szöveg szerint, mert a városnak nincs szüksége Napra, sem Holdra, az Isten ragyogja be, és természetesen, ha Isten jelenlétén gondolkodunk, akkor templomra sincs szükség, mert tulajdonképpen a jelenlevő Isten az, aki meghatározza a szentségét ennek a városnak, mint ahogyan a szentek szentje is annak idején egy ilyen tökéletes négyzet alakú terület volt, és ehhez kötötték a zsidóság tagjai az Isten jelenlétét. Én inkább arra szeretnék a leírások alapjáén, vagy a látomás képei alapján emlékeztetni, amit másutt úgy olvasunk az igében, hogy a választott népen kívül más népek is megjelenhetnek ebben a világosságban, és kitárulnak a kapuk, és ezek a kapuk nem lesznek bezárva, mert nincs szükség a bezárására. Minden irányból jöhetnek, és részesei lehetnének az Isten kegyelmének, jelenlétének. Egy helyen olvastam a négy égtáj felé futó három-három kapu leírását. Valaki azt fűzi hozzá, hogy azért mind a négy égtáj felé, mert akik a hideg értelem gondolatából jönnek, azok is befogadtatnak /észak/, akik a meleg érzelmek hangsúlyozásával kerülnek be a szövetség rendjébe, azok is megtalálják a kapujukat /dél/, akik életük korai szakaszában indulnak el /kelet/, bejuthatnak, és akik az életük végén, napnyugtakor jönnek rá, hogy ebbe a városba be kellene menni, azoknak is nyitva vannak a kapuk. /nyugat/ Úgy gondolom, hogy szépen jelképezik ezek a képek azt, hogy valóban valamennyiünk számára megnyittatott Krisztusban és Krisztus által, hiszen a Bárány is ott van az említett jelenlétben. Az Isten kegyelméből mindenki részesedhet, és ez eszembe juttat egy másik igeszakaszt: nagyobb az Isten a mi szívünknél. Hihetetlenül tudunk azon néha komoly időket elpazarolni, hogy szeleteljük: vajon ki juthat az üdvösségbe – kérdését. Megépítjük a falakat, és közöljük, ilyenek igen, olyanok nem, mi biztosan, de más falakt kap, és falakba fog ütközni. A kép itt, a Jelenések Könyvében mégiscsak arról, hogy – hál Istennek ez nem ránk bízatok. A hívás minden népnek és minden nemzetségnek szól, és talán, akiket mi úgy gondolnánk, hogy kívül tarthatunk, hogy nem méltók a nevüket beírni az Élet Könyvébe, ott az Istennek sokkal nagyobb szabadsága van, és sokkal nagyobb szívvel-lélekkel gyakorolja azt, aminek mi is szeretnénk részesei lennénk, és mi is szeretnénk ebbe az üdvösségbe beírattatni. De hát ezt majd a Bárány dönti el, hogy ki az, aki ebben részesül. A klasszikus mondás, biztos ismeritek, három dologban fogunk csodálkozni a mennyben, a mennyei Jeruzsálemben: ott lesznek, akikről azt gondoltam, hogy sohasem fognak odajutni, nincsenek ott néhányan, akik azt gondoltam, hogy ott lesznek, és a református megoldása a harmadiknak: én is ott leszek. Az üdvbizonyosság nem rajtunk múlik, és nem a mi alkalmas, alkalmatlan voltunkon múlik, hanem Isten kegyelmén, Krisztusban számunkra átadott lehetőségén. Ha ezt a nagyvonalúságot, ezt a szeretetet, ezt az Istentől jövő befogadó készséget el tudnánk sajátítani, úgy gondolom, hogy sok mindent jelezne abból, hogy Isten országa milyen mozgató rugók mentén működik. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki befogadtatik. Hisz beszél a tűz taváról is a Jelenések Könyve, a mennyei Jeruzsálemnek is vannak falui, itt is van kapu, és meg lehet találni ezt a kaput, de ez azt is jelenti, hogy bízzuk az irgalmasan cselekvőre mindannak az eldöntését, hogy ki kerül be s ki lesz lakója annak a városnak.