1 A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye. 2Krón 20,19 

2 Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben.5Móz 6,20-25 ; Józs 4,21-24 

3 Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted. Józs 24 

4 Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket. 

5 Te vagy királyom, ó, Isten! Parancsodra megszabadul Jákób. 

6 Általad verjük le ellenségeinket, neved segítségével tiporjuk el támadóinkat. 

7 Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem. Jer 9,22-23 

8 Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg. 

9 Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.) 

10 Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel. 

11 Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket. 

12 Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé. 

13 Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte. 5Móz 32,30 

14 Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk. 

15 Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek. 1Kir 9,7 

16 Mindennap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat 

17 a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt. 

18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. 

19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről.

20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. 

21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, 

22nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. 

23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. Róm 8,36 

24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! 

25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? 

26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. 

27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

Zsolt 44.