Dávid zsoltáréneke. 

Kész a szívem arra, Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen! 

Ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 

Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt. 

Mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 

Magasztaljanak a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 

Segítsen jobbod, és hallgass meg minket, hogy megmenekülhessenek kedveltjeid! 

Isten így szólt szentélyében: Örömmel adom örökségül Sikemet, és kiosztom a Szukkót-völgyet. 

Enyém Gileád, enyém Manassé, Efraim sisak a fejemen, Júda a kormánypálcám, 

Móáb pedig a mosdómedencém; Edómra teszem sarumat, Filiszteán diadalmaskodom. 

Ki visz el az erős városba, ki vezet engem Edómba? 

Csak te, Istenünk, noha elvetettél minket, te, Istenünk, bár nem jársz seregeinkkel! 

Adj nekünk mégis segítséget az ellenség ellen, mert az emberi segítség mit sem ér! 

Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez, ellenségeinket ő tapossa el!

108. zsoltár