Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. 

Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 

Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 

Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 

De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 

Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 

és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 

Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. 

Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? 

Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 

Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 

Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Lk 2,41-52