Régi bölcsek mondták, hogy a helytelen indulatot nem a józan megfontolás, hanem előbb egy másik, éspedig helyes indulat szünteti meg. Indulatos világban élünk. Tudósok szaktanulmányokat írnak, mi több, könyveket  adnak ki a dühöngés politikájáról, a hecc-kultúráról, a harag civilizációjáról,  és ezen többnyire azt értik, amit mi magunk is nap mint nap tapasztalunk. Csakhogy mi ezt nem tudós higgadtsággal és már nem is sajnálkozva mondjuk el másoknak, hanem magunk is indulatra gyúlva, dühöngve éljük meg önmagunkban. Szűnőben az értelmes vita, vagy ha éppen ilyen kezdődik valahol, csakhamar kisiklik egy-egy megalázó megjegyzésen vagy aljas sértésen. A médiumokban egykor oly közkedvelt beszélgetőműsorokat egymást letorkoló, zajos rikácsolás váltotta fel. Társadalmi és politikai akciókat lehet szervezni és fenntartani is, melyeknek mozgatóeleme a düh, rendezőelve pedig a tombolás, a furor, a rabies, hogy a régi latin szavakat idézzem. A büntető jog ismeri és alkalmazza a hirtelen felindulásból elkövetett vétség kategóriáját. Ma már lassan ki kell ezt egészíteni a megfontolásból elkövetett felindulás fogalmával.  A sérülékeny ember helyébe a sértegető és sértődékeny ember lépett, aki bármire heccelhető és rávehető. Furcsa evolúció ez: a homo sapiensből, a bölcs emberből veszedelmes lódarázs lesz.

De azért idéztem a régi bölcsességet, hogy lássuk, nem olyan új keletű az, amiről szóltam, volt ilyen régen is: és azért is idéztem, hogy lássuk, van orvoslat is. Az orvoslat pedig egy másik indulat. A jóindulat. Mert előbb, minden megfontolás és józan érv előtt annak kell érvényre jutnia. Mert a szívnek is megvannak a maga érvei. Régen azt is szokták mondani, előbb számolj el háromig, utána szólj vagy cselekedj. Nem sok az az egy, kettő, három, de éppen a készségünket jelzi, hogy szívesen adnánk utat a jóindulatnak. Az apostol intelmét kell megfontolnunk: ne menjen le a Nap a ti haragotokon. Vagyis ne tedd el a dühödet másnapra. Jóval győzd meg a gonoszt. Add át ügyedet a Mindenhatónak. Most reggel van. Sosem késő. A tegnapról máig dédelgetett haragot a szélnek lehet ereszteni. Sokan ma a puszta haragot tekintik valami forradalmi mozgatóerőnek. Én meg azt mondom: békességre igyekezni, az az igazi forradalom.