Hitvesével és gyermekeivel együtt gyászol a Dunamelléki Egyházkerület. Váratlanul, szolgálatba indulva elhunyt Szél János lelkipásztor.
Páratlan tehetségként tudós lelkipásztornak készült, ösztöndíjas tanulmányait követően Budahegyvidéken szolgált beosztott lelkészként, majd a Cimbalom utcai prédikálóállomás szervezésében vett részt, utána a Kispest-Központi gyülekezet lelkésze, majd nyugdíjazásáig beosztott lelkész Kecskeméten, ahol idős szülei terhét is hordozta. Testvérének tragikus halála nehezen gyógyuló sebet hagyott benne, de új reményekkel töltötte el a Baár-Madas Gimnázium újbóli egyházi kézbe vétele, amelynek „egyházmozgalmi” szervezésében oroszlánrészt vállalt. Budahegyvidéki régi ifis barátai, ma már szinte mind kitűnő alkotók és szellemi emberek, lelkésztársai, elmélyült, ha lehet mondani: finom ívű igehirdetéseinek hallgatói, emberies figyelmének, szolgálatainak részesei most mind megrendülten csodálkoznak, hogy már nyugdíjas lett a mindig szerény és kortalanul fiatalnak vélt lelkipásztor, és hogy most elment tőlünk a minden élők útján. Sosem tolakodott, de hűséges volt a rábízottakban. Kerülte a hivalkodás, de mélyebbre látott a nagyhangúaknál. Nehezen hajlott változásra, de sosem ment el mellette az idő. Igazán gyermek volt, Isten gyermeke – éltében-holtában, és az lesz feltámadásában is.