Például: gyakran szoktál hamisan esküdni? Ne elégedjél meg azzal, hogy nem teszel hamis esküt, hanem egyáltalán ne esküdjél, és többé már nem lesz tennivalód. Mert sokkal nehezebb kikerülni a hamis esküt annak, aki szokott esküdni, mint egyáltalán nem esküdni. Vagy: erőszakos, gyalázkodó, veszekedő természetű vagy? Tedd törvényeddé, hogy nem haragszol meg és nem beszélsz emelt hangon és akkor a gyökérrel együtt a gyümölcsöt is tönkretetted. Kéjsóvár és fajtalan természetű vagy? Ismét írd elő magadnak, hogy nőre nem nézel, el sem mégy színházba és az utcán nem foglalkozol idegen szépségekkel. Mert sokkal könnyebb már eleve nem nézni egy jó alakú nőre, mint megszabadulni az izgalomtól, miután már nézegetted és felébredt benned a vágy. Még az elején mindig könnyebb a küzdelem. De utóvégre nincs is szükségünk a küzdelemre, ha nem nyitunk ajtót az ellenségnek és nem fogadjuk be a bűnnek a magvát. Krisztus is azért fenyegeti büntetéssel azt, aki vágyó szemekkel néz egy nőre, hogy minket nagyobb fáradságtól megkíméljen. Meghagyja ugyanis, hogy az ellenséget akkor vessük ki a házból, amikor még könnyű őt kidobni, amikor még nem hatalmasodott el. Ugyan mi szükségünk van arra, hogy felesleges munkát végezzünk és összeakaszkodjunk ellenfelünkkel, amikor küzdelem nélkül is győzhetünk és már a harc előtt elvihetjük a pálmát? Mert nem kerül akkora fáradságba csinos nőket nem nézegetni, mint amekkora munka a nézés után való megtartóztatás. Helyesebben az előbbi nem is volna fáradság, ez utóbbi pedig sok izzadással és erőlködéssel jár.
Amikor tehát a munka is kisebb, helyesebben nem is kell ide sem erőlködés, sem munka, és a nyereség is nagyobb, miért akarjuk magunkat mindenáron a bűnök tengerébe vetni? Aki nem nézi a nőt, nemcsak könnyebben, hanem tisztábban is megőrzi magát az ilyen vágytól, viszont, aki nem fékezi meg szemét, az attól a vágytól csak nagy fáradsággal szabadul meg és nem minden szégyenfolt nélkül, ha ugyan egyáltalán megszabadul. Mert aki rá sem néz egy szép arcra, az az innen eredő vágytól is tiszta marad. De akiben megvan a kívánság, hogy lásson, az elveszti józan eszét és már ezerszer bemocskolta magát gondolatban, mielőtt elveti ezt a szégyenteljes kívánságot, ha ugyan elveti. Éppen ezért, hogy mindezek meg ne történhessenek velünk, Krisztus nemcsak a gyilkosságot tiltja, hanem a haragot is, nemcsak a házasságtörést, hanem a tisztátalan tekinteteket is, nemcsak a hamis esküt, hanem az esküt egyáltalán. De még az erénynek ezen a fokán sem állapodik meg, hanem miután meghozta eme törvényeit, még messzebb megy. Miután eltiltott a gyilkosságtól és megparancsolta, hogy tartózkodjunk a haragtól, megkívánja, hogy készséges szívvel viseljük el a bántalmakat; de ne csak oly mértékben, amilyen mértékben bántani akarnak, hanem hogy emelkedjünk magasabbra és az ellenünk megnyilvánuló harag mértékét múlja felül a mi szent béketűrésünk mértéke. Mert nem így mondja: Ha valaki megüti a jobb orcádat, viseld el nemesen és nyugodjál meg, hanem hozzátette, hogy akkor a másikat is nyújtsd oda. „Fordítsd oda neki – úgymond – a másikat is.” (Mt. 5,39) Mert az lesz igazán fényes győzelem, ha többet nyújtunk, mint amennyit az ellenfél el akar érni, ha türelmünk tovább terjed, mint az ő rosszakaratú szándéka. Így lelohasztod az ő dühét és az előbbiért járó jutalmadat utóbbi eljárásod még megtetézi, és nem fogsz rá haragudni.

Aranyszájú Szent János

Forrás:
GERECS Szaléz, Az egyházatyák szentbeszédeiből, II. kötet, Aranyszájú Szent János homíliái a Római-levélhez, szerkesztette RADÓ Polikárp, fordította GERECS Szaléz, Keresztény remekírók 11. kötet, Szent István Társulat, Budapest, 1944, 166–168. pp.