Az első szónál, vae, láttuk, hogy mint vox dolentis, mint gyászoló és sirató hang ah-hal párosul; Isten ítéletei akarata ellenére jönnek, inkább visszatartaná őket, inkább látná teljesülve ama könnyű feltételeket; és mint vox minantis, mint rettentő és fenyegető hang amen-nel párosul; ha lázadva megszegik a feltételeket, Isten ítéletei elkerülhetetlenül, elháríthatatlanul bekövetkeznek. Aztán a második szónál, vae mundo, és kétféle jelentésénél láttuk, hogy ezek a botrányok és megütközések az egész világra hullnak; a gonoszok magukhoz ölelik a kísértéseket, és élvezik őket, és sajnálják, ha nem olyan erősek; az istenfélők szembesülnek a kísértésekkel, megküzdenek velük, olykor legyőzik azokat, olykor azok győzik le őket; de mindenkit érintenek; és mégsem törhetünk ki a világból azzal, hogy elvonulva élünk, és nem törhetünk ki a világból erőszakos halállal sem, Isten útján kell járnunk, és ott kell megállnunk, ahol Isten jó alkalmat ad. A harmadik részben azt a gyökérzetet vizsgáljuk, hogy honnét sarjad a vae, honnan ered ez a jaj: a scandalis, botrányokból és megütközésekből, - és a szó kettős jelentése szerint az első scandalum activum, aktív botrány, mely rosszindulatú vagy legalábbis tapintatlanságból fakadó botrányokozás, a másik pedig scandalum passivum, passzív botrány, mely hajlamosságból vagy legalábbis hanyagságból vezet megbotránkozásra. Hogy megértsük a dolog természetét, nézzük meg a szó származékait, alkalmazásait és eredetét. A botrány szó a scazein igéből származik, jelentése claudicare, megakaszt; ebből jön, hogy a botrány valamiféle csapda vagy eszköz, alkalmatosság megütköztetésre vagy akadályoztatásra, melyet valaki más rejt el az úton, melyen nekem el kell haladnom; s ha ezt lelki értelemre visszük át és vallási vonatkozásban vesszük: alkalom a bűnre. Sok ága-boga van, sokkal több, mint amit számon tarthatnánk, de néhány gyümölcsöt néhány ágról most idegyűjtöttünk és bemutatjuk nektek. Először is, ami az elsőt, az aktív botrányt illeti, legnyilvánvalóbban és legközvetlenebbül aktív botrány az, amikor azért teszek valamit, ami természeténél fogva rossz, egyértelműen bűn, hogy ezzel az én példámmal alkalmat adjak másnak és felbuzdítsam, hogy ugyanígy tegyen, ez morbus complicatus, oly betegség, mely más betegséget hoz magával, oly láz, mely őrjöngésbe csap át. Ez szándékos bűn, a másikat kísértésbe taszító bűn: peccatus praegnans, peccatum gravidum, szapora bűn, sokasodó bűn. De van ennél egy alacsonyabb fokozat, és ez is aktív botrány; ha úgy teszek valamit, ami önmagában közömbös (tehát nekem nem bűnöm, ha megteszem), hogy ezt látja az is, akinek viszont nem közömbös, sőt szerinte törvénytelen, és mégis, mivel valósággal vagy tisztelettel függ tőlem (a fiam, a cselédem, a bérlőm) és azt hiszi, zokon venném, ha nem tenné meg, és lelkiismerete ellenére megteszi példámat követve, bár a bűn formálisan az övé, de gyökerében az enyém, mert én adtam rá alkalmat; és van egy ennél is alacsonyabb fokozat, de az is aktív botrány. Ha valami közömbös dolgot teszek annak a szeme előtt és tudtával, aki ezt törvénytelennek tartja, s meglehet, példám nyomán nem fogja ugyanezt megtenni, csak mert tőlem függene, mégis, ha szeretetlenül tekint rám, vagy kárhoztat, mert ezt tettem, akkor ugyan a szeretetlensége az ő bűne, de gyökere bennem nevekedett, és én okoztam a botrányt.

...

A teljes igehirdetés PDF formátumban olvasható, letölthető.