Mert mi is, ha valakiért nem rajongunk túlságosan, nem adunk sokat az ő szeretetére, legyen akármilyen nagy és híres ember. Ha pedig forrón és igazán szeretünk valakit, lehet az szegény és kis ember, mégis a legnagyobb dicsőségnek tartjuk, ha viszont szeret. Éppen azért ő is nemcsak azt tartja dicsőségnek, hogy szeretjük, hanem azt is, ha gyalázatot szenvedhet el értünk. De ezt ő nála egyedül a szeretet avatja dicsőséggé, ellenben, ha mi szenvedünk ő érette, joggal mondhatjuk dicsőségnek és az is lesz, nemcsak a szeretet miatt, hanem a szeretett személy nagysága és méltósága miatt is.

Tehát mintha pályadíjért futnánk, keressük Ő érette a veszélyeket. És se a szegénységet, se a betegséget, se bántalmakat, se az üldöztetést ne tartsuk súlyosnak és terhesnek, ha Ő érette vállaljuk. Mert ha okosak vagyunk, mindezek által a legnagyobbat nyerhetjük meg, mint ahogy ha nem vagyunk okosak, mindezek ellenkezőjéből sem lesz semmi hasznunk. Fontold meg ugyanis a következőket! Fenyeget valaki és ellenségesen viselkedik veled szemben? Nemde arra késztet az illető, hogy légy ébren és módot nyújt arra, hogy hasonló légy az Istenhez. Mert, ha szeretni fogod az ellened áskálódót, hasonló leszel ahhoz, „aki napját felkelti jókra és gonoszokra". (Mt. 5,45) Egy másik ellopja a pénzedet? Ha nemes lélekkel viseled el a csapást, ugyanolyan jutalomban lesz részed, mint azoknak, akik mindenüket szegényekre költötték. „mert javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudván, hogy jobb és maradandóbb javatok van az égben." (Zsid. 10,34.) Megszólt valaki és rágalmazott? Akár igaz, amit mondott, akár nem, a legszebb koszorút fonta számodra, ha szelíden viseled el a meggyalázást. Ha rágalmazott az illető, nagy jutalmat szerez számodra: „Örüljetek - úgymond - és vigadjatok, midőn hazudván minden rosszat mondanak rátok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben." (Mt. 5, 12, 11.) Ha pedig igazat mondott, abból is csak nyerünk, csak szelíd lelkülettel fogadjuk azt, amit rólunk mondott. Hiszen a farizeusnak is igaza volt, mikor rosszat mondott a vámosról, mégis a vámosból igazat csinált. De mi szükség van részletezni? Ha valaki Jób szenvedéseivel foglalkozik, pontosan megtudhatja mindezeket. Ezért mondta Pál is: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?" (Róm. 8,31) Miként tehát a buzgók még a bántalmazók révén is csak nyereségre tesznek szert, úgy a könnyelműek azok által sem lesznek jobbak, kik hasznukra vannak. Mert mit használt Júdásnak, hogy Krisztus társaságában volt? Mit a zsidóknak a törvény? Mit Ádámnak a paradicsom? Mit a pusztában lévőknek Mózes? Éppen azért semmivel sem törődve, csak azt az egyet kell néznünk, hogy a magunk dolgait rendbe hozzuk. Ha ezt tesszük, még az ördög sem tud rajtunk felül kerekedni, sőt inkább hasznunkra lesz, mert óvatosságra késztet. Az efézusiakat is azzal serkentette éberségre Pál, hogy az ördög erőszakosságát állította szemük elé. Mi is mélyen alszunk, pedig ilyen gonosz ellenségünk van. Ha ágyunknál felfedeztünk volna egy rejtőző kígyót, minden erőnket megfeszítettük volna, hogy azt ártalmatlanná tegyük; amikor pedig az ördög rejtőzik lelkünkben, azt hisszük, hogy veszélyen kívül vagyunk és nem teszünk semmit. Ennek oka, hogy testi szemünkkel nem látjuk őt, pedig hát éppen ezért kell még jobban ébren lennünk és vigyáznunk. Mert a látható ellenségtől könnyen óvakodhatunk, de a láthatatlan elől, ha csak nem vagyunk minden oldalról felvértezve, nem egykönnyen menekülhetünk meg. Annál kevésbé, mivel nem egyenes úton támad, mert így könnyen volna legyőzhető, hanem a barátság ürügye alatt ereszti belénk kegyetlen nyilait. Ily módon bírta rá Jób feleségét is, hogy a gyöngédség álarcát öltve azt a gonosz tanácsot adja; ily módon adja meg Ádámnak is beszéd közben azt a látszatra jóakaró és dicső feleletet: „Azon a napon, amelyen arról a fáról esztek, megnyílik szemetek." (Gen. [1Móz] 3,5) Ugyanígy beszélte rá Jeftét, a jámborság ürügye alatt, hogy ölje meg leányát és végezze el azt a törvényellenes áldozatot. Látod az ő cselfogásait? Észrevetted a változó harcot? Őrizkedjél tehát és sáncold el magad mindenfelé lelki fegyverekkel. És sajátítsd el alaposan az ő módszereit, hogy meg ne kaparinthasson téged, sőt inkább te ejthesd őt foglyul. Pál is csak úgy kerekedett föléje, hogy ezeket alaposan tanulmányozta, ezért is mondhatta: „Mert nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai" (II. Kor. 2,11.) Mi is tehát iparkodjunk egyrészt eltanulni, másrészt elkerülni az ő cselfogásait, hogy győzedelmeskedjünk felette, és mind a jelen életben, mind a másvilágon ünnepeltek legyünk és részünk legyen a soha nem változó javakban, a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme és szeretete által, akivel együtt az Atyának és a Szentléleknek dicsőség, hatalom, tisztelet, most és mindenkor mindörökkön örökké. Ámen.

Aranyszájú Szent János

Forrás:

GERECS Szaléz, Az egyházatyák szentbeszédeiből, II. kötet, Aranyszájú Szent János homíliái a Római-levélhez, szerkesztette RADÓ Polikárp, fordította GERECS Szaléz, Keresztény remekírók 11. kötet, Szent István Társulat, Budapest, 1944, 24-27. pp.