Elmondta Szabó István püspök a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság műsorának Lélektől lélekig rovatában 2011. október 9-én
Két éve, a mostani népszámlálás előkészületekor komoly vita folyt arról, hogy a vallási felekezeti hovatartozást is rögzítse-e Központi Statisztikai Hivatal. Akkor többen amellett kardoskodtak, hogy az erre vonatkozó kérdés ne szerepeljen a kérdőíven. (Megjegyzem, ugyanők a múlt nyáron a vallási törvény vitája során a vallásszabadság múlhatatlan bajnokaiként léptek fel.) A két évvel ezelőtti felvetésben volt némi vallás-ellenesség is, és a vitában jól ismert, de ugyancsak avítt ideológiai érveket rángattak elő. Pedig aki már válaszolt a kérdezőbiztosnak, vagy éppen interneten töltötte ki a népszámlálási kérdőívet, az már tapasztalhatta, hogy az adatszolgáltatásnak ez a része önkéntes, ahogyan tíz éve is volt. Nem sérül a joga annak, aki nem akar válaszolni. De azok joga sem csorbul, akik fontosnak tartják, hogy megnevezzék azt a vallási közösséget, amelyhez tartozónak tudják magukat. A vallás ugyanis azon kevés dimenziója közé tartozik az emberi létezésnek, ahol a megnyilatkozásra való belső késztetés elemi erejű. Így mondja a zsoltár: hittem, és azért szóltam. Páratlan a magyar nyelvi lelemény, mely a hitet és a vallást össze is köti ily módon: hitvallás. A hit - mondotta a 20. sz. egyik legnagyobb filozófusa, Paul Ricoeur - nem artikulálatlan kiáltás, hanem értelmes megnyilatkozás. Igen, tudom, a vallással vissza lehet élni. Tudom azt is, hogy nem olyan rózsás a vallások története. De azt is tudom, hogy igaz a régi mondás, miszerint a rossz gyakorlat nem érvényteleníti a jó gyakorlatot. Ezért buzdítok most mindenkit, bármely vallási közösséghez tartozzon is, bármely hithagyományt kövessen is, bármilyen intenzív vagy éppen formális kapcsolata legyen egyházával, vallási közösségével, hogy a hit értelmes módján önként válaszoljon a kérdésre, vagyis maga kezdeményezze, hogy ily módon is értelmet adjon az emberi létezés eme titokzatos távlatának, amelyet a vallás emberi közösségei hordoznak. A hit értelmes beszéd, és nemcsak annyiban, hogy keresi az értelmet is megszólító megnyilatkozást, hanem még inkább úgy, hogy létezésünk legmélyebb értelmét tárja fel.
2011. október 9.