Kozmográfusok mondják, hogy nincs olyan szárazföld, mely ne úgy helyezkedne el a világon, hogy onnan ne lehetne egy másik szárazföldet látni. Nem vitatom, nem védelmezem, elfogadom és alkalmazom: aligha közöl a Szentírás kegyelmet, mely kegyelemből ne láthatnál egy másik kegyelmet. Krisztus most itt meggyújt egy gyertyát, hogy ezt az egy termet bevilágítsa, de mivel ő lumen de lumine, világosság a világosságból, ezért minden felvilágló világosságánál több az ő világossága, ezért minden előbbi kegyelmet valami többnek az alapjává, zálogává, közvetítőjévé tesz. Föld és föld között tengereket láttok, és viharban tajtékzó tengereket; ám, ahogy mondják, más földeket is. Kegyelem és kegyelem között fenyegetéseket és ítéleteket találtok, de mégis újabb kegyelmet. E felfedezés végett legyen hát ez a textus a térképünk. Először földet látunk, kegyelmet látunk ebben a kegyelmes megszólításban: gyermekek (Izrael gyermekei). Aztán tengert látunk, ekkor jön a fenyegetés, az ítélet, mely eltart valamennyi ideig (sok napig szenvednek el Izrael gyermekei). De láthatnak földet ekkor is, másik kegyelmet, mert az ítéletnek ez az ideje is nap lesz, nem száll rájuk az éjszaka, nem maradnak sötétben ítéletükkel (sok napig ugyan, de mindvégig nappal). Aztán a textus kivisz a mély óceánra, a táruló tengerre (király nélkül, fejedelem nélkül, áldozat nélkül, szoborkép nélkül, efód nélkül és theráfok nélkül lesznek). De még erről a tengerről, e véghetetlen tengerről, e végzetes tengerről is látunk földet, mert a következő versben jön a másik kegyelem (azután megtérnek Izráel fiai és keresik az Urat, az ő Istenüket, és Dávidot, az ő királyukat, és remegve folyamodnak az Úrhoz és az ő jóságához az utolsó időkben). És azon a parton túl már nincs több tenger, azon a kegyelmen túl már nincs több ítélet, mert ezzel a kegyelemmel zárul a fejezet.

...

A teljes igehirdetés PDF formátumban olvasható, letölthető.